Autós kultúra

Most, hogy a város másik végén dolgozom egy kicsit több "lehetőségem" van közlekedni szeretett fővárosunkban. :S Ennek kapcsán megosztanék néhányat az élményeimből. Nem mind friss, de most gyűltek össze bennem.

Az autósok többnyire szarnak rá nem foglalkoznak vele, hogy átférnek-e a kereszteződésen a zöld alatt. Ha én mégis megállok, akkor dudálnak. Tisztelet a kivételnek, mert azért szerencsére sok olyan is van. Mármint olyan, aki szintén megáll. A dudálós szerencsére kevés.

Tegnap pl. megálltam egy sárgára váltó lámpánál a Hősök terén. Mellettem egy Passat orra kicsit rálógott a zebrára, úgyhogy ő megvárta a pirosat és akkor átment. Majd ezután - ekkorra a lámpa már vagy 10 másodperce piros volt - hátulról jött nagy gázzal egy Megane kombi, aki szintén átzúgott a piroson. :(

Más: múlt héten mentem kifelé a Budaörsi úton, és a Nagyszőlős utca becsatlakozása előtt közvetlenül van egy zebra. Na ott várt egy biciklis kiscsaj, hogy átmehessen. Én a belső sávban mentem, a külsőben láttam, hogy fékeznek, úgyhogy én is megálltam (szép kényelmesen, még viszonylag messze voltam). Kiscsaj elindult a zebrán, mögöttem (kb. hárommal) hangos fékcsigorgás, tükörben gumifüst. Kiscsaj meg behúzta a nyakát és nekem integetett, meg mondta, hogy bocsi... Nem nagyon értettem, hogy miért, nekem semmi gondom nem volt. :)

Megint más: hihetetlenül rutinból közlekednek az emberek, és ha valamiért mégsem tudnak, akkor kétségbeesnek. Jó példa erre a BAH csomópont, ahol valamit csatornáznak. Ki van táblázva, hogy egy sávval minden balra csúszik, a Budaörsin kifelé a járdaszigetet két oldalról megkerülve lehet menni, sárgával fel vannak festve az ideiglenes útburkolati jelek is (ugye a külső sáv van lezárva), mégis mindenki jobbról próbálja megkerülni a járdaszigetet, mert normálisan csak arra lehet menni. Két típus van: az egyik indexel, hogy beengedjék (ugye őt a sárga terelővonal kiterli onnan), a másik pedig leszarja a sárga vonalat és a fehér szaggatott mentén megy egyenesen. :(

Hozzászólások

Én meg a múltkor félrehúzódtam egy szűk utcában (az utca szélére a sárba), hogy elengedjek egy hatalmas BMW-t, aminek a sofőrje egy fiatal gyerek volt. Nem tudtam jobban félrehúzodni, így kicsit neki is bele kellett menni a sárba. (amin nem volt nagy, és én simán átmegyek rajta autómosás után is) Lehúzta az ablakot, és fröcsögve megkérdezte hogy miért neki kell a szarban mennie? Azt kérdeztem hogy talán rózsaszírmokat kellett volna leszórnom előtte, és vörös szőnyeget teríteni, vagy mi a f*szt képzel magáról? erre nem értettem mit válaszolt, mert dumálás közben továbbment. A múltkor meg lelépett elém egy gyalogos a nagykörút közepén(!) szegeden, nem szoktam rájuk dudálni, meg villogni, de ez annyira nyugodtam flangált az út közepén, hogy most dudáltam. erre megállt a sáv közepén, és elkedte emelgetni a kezét, hogy üssem el nyugodtan ha akarom. finoman azért kipróbáltam, hogy komolyan gondolja-e, de nem gondolta. Az a durva, hogy mennyi idegbeteg ember van.