Rólam

Széll Imre vagyok, 1975. február 5-én születtem Oroszlányon.

Egy Szákszend nevű kis faluban laktunk Komárom-Esztergom (akkor még csak Komárom) megyében. Ott jártam általános iskolába is.

10 éves koromban történhetett, hogy megkérdezték tőlem, hogy mi leszek, ha nagy leszek? Én azt feleltem: villanyszerelő, mint apám. Erre apám rávágta: nem, te számítógépszerelő leszel!

Akkor még azt sem tudtam, mi az a számítógép. Aztán az iskolában indult egy számítógépes szakkör, a falu tévészerelője, a néhai Szigetvári Vili bácsi tartotta.

Nagyon tetszett a dolog már elsőre is, aztán 13 évesen kaptam egy remek Commodore plus/4-est, datasette-tel (magnóval). Hamar rájöttem, hogy nekem a programozás nagyon tetszik, ezt szeretném csinálni később is.

Innen egyenes út vezetett a Hámán Kató Közgazdasági Szakközépiskolába (amit aztán időközben Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskolára kereszteltek át), ahol számítástechnikai programozó szakon végeztem.

A középiskola vége felé már nem tanultam akkora intenzitással, mint amennyire azt így utólag kellett volna és ez (kombiálva egy ritka rosszul sikerült központi matek írásbeli felvételsorral, amelyben a legnagyobb pontszámú feladatokat úgy rontottam el, ahogy előtte és utána sem soha) ahhoz vezetett, hogy a felsőiskolai felvételi nem jött össze.

Kicsit otthon voltam, majd 1994 elején dolgozni kezdtem a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, Tatabányán, informatikusként. Fő feladatom a számítógéppark (eleinte PC-k, majd később IBM AS/400-ak is), a számítógép hálózat karbantartása (amikor már volt), és a felhasználók támogatása volt. Már az elejétől programozni is kezdtem, a csodálatos Clipper nyelven. Természetesen nem tagadhattam meg magam, így Assembly betétekkel, hogy gyorsabb legyen néhány funkció, pl. ékezetes rendezés :)

A munka mellett rengeteg szabidőm is maradt, így rengeteget tanultam programozni, főleg x86 assemblyt.

1996-ban elkezdtem munka mellett, munkahelyi támogatással a Gábor Dénes Főiskolát, helyben, Tatabányán. Ez az iskola sajnos nem kényszerített rá annyira a tudatos haladásra, így aztán ezt is ellazáskodtam.

1998-ban randizni kezdtem az egyik kolléganőmmel, akivel azóta is együtt élünk.

1999-ben aztán köszönhetően annak is, hogy komoly kapcsolatban éltem, komolyabb tervekkel, a Nyugdíjbiztosítás viszont keveset fizetett, valamint halálra untam már magam, mert nem voltak új kihívások, váltottam.

Itt egy nagy lyuk van, kb. 15 év. Ha lesz időm, ezt is megírom. :)